Mi a szinkronúszás?

A szinkronúszás? Az egy csoda! Az orrcsipeszes, légies mozgású lányok világa, akik szemet gyönyörködtető, a fizika törvényeit is meghazudtolva lélegzetelállító gyakorlatokat végeznek a vízben. Fejjel lefelé forognak, artistákat megszégyenítő akrobatikus elemekkel tűzdelik tele kűrjeiket. Ütemes zene, csillogó vízfelület, elvarázsolt közönség... Tetszik? Hát akkor mire vársz, keress meg bennünket, nézd meg web oldalunkat, tekintsd meg edzéseinket és jelentkezz!

A sportágat többen úgy ismerik, mint „vízi balett” vagy „műúszás”. A szinkronúszás egy kecses, nőies sportág, ahol egy, kettő vagy nyolc lány zenére egyszerre mozog a vízben és víz alatt, miközben különféle technikai elemeket, formációkat mutatnak be. Gyakorlatuk közben karral vagy lábbal dolgoznak, alakzatokat és akrobatikus elemeket is bemutatnak

A szinkronúszás pontozásos sportág. A versenyen a lányok egyforma dresszben úsznak, hajukat kontyba tűzik, és zselatinnal rögzítik. A harmonikus és könnyed mozgáshoz a szinkronúszóknak erőre és hajlékonyságra egyaránt szükségük van. 1984 óta olimpiai sport. Nemzetközi versenyeit a FINA égisze alatt rendezik.

2014-ben rendkívüli kongresszust tartott a nemzetközi úszószövetség, ahol úgy döntöttek: a szinkronúszást átnevezik művészeti úszásra, és férfiak is indulhatnak majd csapatversenyekben. Eddig kizárólag “hölgyek” terepe volt, de most “a férfiak testi ereje még látványosabb dobásokat tesz majd lehetővé”. Már a következő világbajnokságon lesz vegyes páros, szinkronúszás mellett műugrásban is.

Érdekességek:

• A látványos dresszeket színes és fényes anyagból varratják, és flitterekkel díszítik a lányok.
• A szinkronúszók orrcsipeszt használnak, hogy ne menjen az orrukba a víz, amikor fejjel lefelé dolgoznak.
• A zenét a lányok a víz alatt is hallják, speciális víz alatti hangszóró segítségével.
• A zene minden ütemére számolnak a lányok, így hozzák „szinkronba” a mozgásukat.
• A verseny kűrökhöz a szinkronúszók gyakran használnak filmzenéket vagy tánczenéket, mert ütemesek és kifejező a dallamuk, ezért könnyebb azokra dolgozni.
• A versenyzők a kűrruhához illő sminket viselnek: rúzs, szemceruza, szemhéjfesték, melyet szemhéjpúderrel tesznek még tartósabbá. De az igazi tartósság titka, hogy a vízből kijövet nem szabad elkenni a festéket.

A szinkronúszás története és versenysporttá válása

A szinkronúszás gyökereit az ókorban kell keresnünk. A rómaiak és a macedón hölgyek már akkor szórakoztatták a közönséget, különféle vízben végzett gyakorlattal. A szinkronúszás igazi sportággá viszont csak a 19. század végén és a 20. század elején nőtte ki magát, a színpadi balett vízi változataként. A kezdeti korszakban a hölgyek mellett még a férfiak is részt vettek a táncban, és a művészi formációk kialakításában. A vízi balerinák díszes ruhákat, fejdíszeket viseltek, a bemutatóhelyet pedig kínai lampionokkal dekorálták. A sport kezdeti technikája az életmentő mozgásformákból, és az úszástechnikákból alakult ki. Az első versenyt 1891-ben Berlinben rendezték. Férfiak számára egy évvel később 1892-ben Londonban tartottak egy hasonló rendezvényt. Még nem szinkronúszásnak nevezték a sportot, mint ma, hanem művészi úszásnak, vagy vízi balettnek. Habár a kezdeti időben férfiaknak is rendeztek versenyeket, a hölgyeké népszerűbb, elfogadottabb volt. A férfiak számára maga a mozgás, főleg a lábkiemeléssel járó technikai elemek végrehajtása jóval nehezebb volt, így szép lassan a férfiak abbahagyták a sportot, így vált a mai szinkronúszás a hölgyek versenyévé.

1907-ben Amerikában is bemutatkozott a sportág. Az ausztrál Annette Kellerman „víz alatti balerina” Amerikába, New Yorkba látogatva egy üvegmedencében mutatta be víz alatti tudományát, és persze idomait. Mivel a fürdőruhája nem takarta testét, és szabadon látható volt a karja, a lába és a nyaka, ezért szeméremsértés, mint letartóztatták. Kellerman változtatott az öltözékén, és szoros testhez simuló kezes lábas gallérral ellátott dresszben folytatta a víz alatti balettozás népszerűsítését.

Esther Williams, aki amerikai gyorsúszóbajnok volt, később, mint filmsztár tette igazán ismerté és népszerűvé a szinkronúszást. Első bemutatóját 1940-ben a San Franciscó-i világkiállításon tartotta, majd a vízirevüiben, és aqua musicalekben ismerteti meg a sportágat a nagyközönséggel. (Esther Williams vízirevü válogatását lásd videón)

A szinkronúszás 1952-ben a helsinki olimpián is bemutatkozott, de még csak, mint attrakció, és nem sport. Az 1980-as moszkvai játékokon debütálhat, mint bemutató sportág. Hivatalos olimpiai sporttá az 1984-ben a Los Angeles-i játékokon válik. 1984-től 1992-ig csak egyéniben és párosban versenyezhettek a hölgyek, majd 1996-ban mindkettőt törölték a programból, és kizárólag a csapatversenyt engedélyezték. A 2000-es olimpián ismét engedélyezték a páros versenyeket, így azóta duóban és csapatban lehet olimpián szerepelni.

Magyarországon 1992-ben alakult meg a sportági szakszövetség. A magyar versenyzők 1993 óta vesznek részt az Európa-bajnokságokon és 1994 óta a világbajnokságokon. Bár a sportág hazánkban csupán egy évtizedes múltra tekint vissza, a magyar válogatott 2000-ben sikeresen kvalifikálta magát a sydney-i olimpiára, a világ legjobb 24 duója közé.

Az eredmény két részből tevődik össze (kombinációt kivéve): kötelező elemeket is tartalmazó rövid programból, és egy szabadon választott kűrből. A versenyzőket 1–10-ig pontozzák. A szinkronúszók díszes fürdőruhát viselnek, melyhez viszonylag erős sminket használnak. Hajukat általában kontyba fogják, és egy speciális anyag segítségével rögzítik. Mivel a versenyzők a bemutató nagyobb részét a víz alatt töltik, ezért speciális orrcsipeszt alkalmaznak.

A szinkronúszás az egyik legnehezebb sportágak közé tartozik. A lányok anaerob körülmények között dolgoznak, és viszonylag kis kiterjedésű karmozdulatokkal kell kiemelni testüket a víz fölé, a technikai elemek végrehajtása pedig maximális hajlékonyságot követel meg a szinkronúszóktól. A technikai elemek különféle alappozíciókból, és alapmozgásokból állnak.